"Ez a költekezés új aranykora Kínában - fejtette ki Nick Debman, a KPMG tanácsadó cég ázsiai és csendes-óceáni fogyasztási piacokkal foglalkozó részlegének vezetője. - Húsz éve ezeknek a családoknak még mosógépük sem volt, ma az a dilemmájuk, hogy milyen márkájú plazmatévét vegyenek".
Idén Kína az Egyesült Államokat megelőzve a második helyre ugrott előre a luxuscikkek fogyasztása terén, már csak Japán előzi meg - egyelőre. Az Egyesült Államok után Kínában található a legtöbb (dollár)milliárdos. Csak Pekingben mintegy 150 ezren rendelkeznek másfél millió dollárnál nagyobb vagyonnal. Ez nem is olyan nagyon feltűnő mindaddig, amíg az ember a parkolóban nem kényszerül arra, hogy valahogy bemanőverezze Hondáját két másik kocsi közé, amelyekről - közelebbről megnézve őket - kiderül, hogy mindkettő méregdrága Ferrari.
Ötvenegyezer dollár egy "undorító" vacsoráért
A külföldi kereskedők számára azonban az igazi ígéretet Kína felemelkedő középosztályának 200 millió tagja jelenti. "Hol van még egy olyan ország a világon, ahol az utóbbi hét évben az emberek megduplázták a jövedelmüket?" - tette fel a kérdést Paul French, a Fat China (Kövér Kína) című könyv társszerzője.
Ezek a fogyasztók nemcsak hogy Starbuckokban (400 egység Kína-szerte) szürcsölik a zöld teát, hanem Mango-boltokban (100 fiók) öltözködnek, Shiseido kozmetikumot használnak (5000 üzlet forgalmazza) és a Wal-Mart áruházaiban (190 lerakat) vásárolják vacsorájukhoz a rákspecialitásokat.
A középosztály álmainak netovábbja a svéd IKEA lakberendező áruházlánc. A hétvégéken a fővárosban ezrek nyüzsögnek a cég pekingi megaáruházában, amely egyike a Kínában található nyolc hasonló egységnek. Ezek a kirándulások nem mindig kanapék beszerzésére irányulnak, hiszen azok az átlagos látogató számára kissé drágák: ám a 43 ezer négyzetméteres kereskedelmi tér számos pihenési és szórakozási lehetőséget is kínál. Sokan havonta felkeresik - pusztán azért, hogy családjukkal együtt élvezzék az elegáns környezetet.
Drága porcelánok - van pénz megvenni őket
Peking legdivatosabb plázája, a Sanlitun Village egy sor színes üvegépületből áll. Középpontjában egy kétemeletes üveg-acél Apple áruház pöffeszkedik, amelyben vevők százai próbálgatják a legfrissebb iPhone- és iPad-modelleket.
Az épületnél, a feketeruhás biztonsági őrök falanxa mögött futott össze az amerikai riporter Jang Hung-csüannal (Yang Hongquan), egy olajtársaság 38 éves alkalmazottjával. A férfi három napig próbálkozott, hogy a tömegbe vegyülve beszerezze a legújabb iPhone-4 modellt, aztán három héten át kísérletezett azzal, hogy interneten foglalja le. Aznap végre meg tudta vásárolni: 750 dollárnak megfelelő összeget fizetett érte, ez egyhavi bérének felelt meg "Nem vagyok gazdag, de egyszerűen muszáj volt megszereznem!" - lelkendezett.
A kínai szupergazdagok státusszimbólum-hajszája más formákban is megnyilvánul. Nemrég egy rózsaszínű limuzin gördült az egyik elegáns étterem elé, egy szénbánya tulajdonosa szállt ki belőle négy Barbie-babára emlékeztető fiatal nővel. A pénzmágnás két palack Pétrus bort rendelt, egyenként 22 ezer dollárnak megfelelő összegért, és az étlap legdrágább fogásait hozatta az asztalra: kaviárt, homárt, osztrigát. Amikor megkérdezték tőle, hogy ízlett a vacsora, a főnök elfintorította arcát. "Életemben nem ettem ilyen undorító dolgokat!" - fortyant fel. Aztán elővette pénztárcáját, és leperkálta a számlán feltüntetett 51 ezer dolláros összeget... Készpénzben.